Márta István

Vadászbál

Kis falumba vadászbál volt
A zenére mindenki táncolt
Mivel sohasem elég a jóból
Pörkölt volt a vaddisznóból

Előtte gyöngytyúkból leves
Finom is volt és fűszeres
Disznótorosból is volt elég
Ehetett is az éhes vendég

Sütemények tányérra téve
Az asztalra kerültek végre
Sós is és édes is vegyesen
Csipegettünk nem éhesen

Hűvös volt és talán fáztak
Egy páran hát jól eláztak
Éjfél felé van ki még mulat
S kalapból húzták a nyulat

Egyszer mindennek vége
Csend borul a sötétségre
S vége lett a vadászbálnak
A mulatozók ágyban hálnak

 

Márta István

Bölcselkedés

A szív a szerelem ereklyéje
Már a fájdalom lép helyébe
Bár az ember is néha álnok
És elvesznek már az álmok
Életünk azért tovább halad
Tán egy kis remény marad
Az ember is ha néha vétett
Biztosítja ez is még a létet
A halált is fedi még homály
De élni kell mert azt muszáj
Vigadni azért nincs okunk
Élünk még bár meghalunk

 

Márta István

Még mindig

Nélküled már semmit sem érek
Gondolatban hozzád visszatérek
Sorsom lett nélküled a magány
Szeretlek még Téged, kicsi lány

Mikor először az enyém lettél
Mindörökre a raboddá tettél
Tudod, hogy ez óriási dolog
A szívem is csak érted dobog

De jó lenne fogni még a kezed
S de jó lenne ottmaradni veled
A sors már elválasztott minket
Szerelmednek így vetett véget

Remélem, néha rám gondolsz
Gondolatban tán megcsókolsz
Suttogod halkan újra a nevem
Szeretnél tán itt lenni velem

Ha jöttömet mégsem várod
Talán egyszer ezt megbánod
Lehet, hogy e versem untat
Idézd fel akkor újra a múltat

 

Márta István

Rólam

Butaságot butaságra halmoztam
Igaz akkor még én fiatal voltam
No de azóta már deres a fejem
Tán vénülök is már, jaj, nekem

Az éveim is elszálltak felettem
A kenyerem javát is megettem
Szerelmet többé én nem várom
Megnyugtat egyszer egy álom

Éjszaka sokszor ébren vagyok
Az álmaim többé nem nagyok
Az utókorra pár verset hagyok
Hisz e klubnak is tagja vagyok

Elgondolkodok olykor múlton
És támaszkodok egy bárpulton
Előttem is van egy üres pohár
De gondolatom már máshol jár

Milyen szép is volt fiatalon
Tán táncoltam is az asztalon
De azóta már falábú lettem
Bánom én, hogy ilyet tettem

 

Márta István

Álmodom

Álmodok, azt még szabad
Valóságból csak ez marad
Ölelni sem ölelsz már többé
Válhatok én így már köddé

Mily örömteli volt a múlt
Szerelmünk rövidre nyúlt
Ezért van, hogy álmodom
Szeretlek, azt mondhatom

Oly fájó azért ez az álom
Látásod már hiába várom
Mindhiába gondolok rád
Nem csókol többé a szád

Álmodok, azt még szabad
Az idő is tán jobban halad
Felednem kéne tán a múltat
Versem ne olvasd, ha untat

 

Márta István

Tavasz van

Tavasz van, s hevül a szívem
Szerelmes vagyok, de ki nem
Virágba borul ilyenkor a bimbó
A nyárfán is fütyül már a rigó

Forr a vérem, átjárja a testem
Ilyenkor sokszor pofára estem
Ablak alatt búgnak a galambok
Rám is várnak újra a kalandok

Tavasz van, új élet kezdődik
A sorsom is tán elrendeződik
Elfelejtem már én is a múltat
És nincs nő, ki engem untat

Lehullnak lassan a téli nadrágok
A miniszoknyás nők után járok
A megváltást ugyan nem várom
Pedig tudom, hogy mindez álom

 

Márta István

Ez vagyok most

A víz tükrében nézem magam
Öregszem már, hullik a hajam
Alamizsnát én így sem kérek
De csonka kézzel mit is érek

Azt diktálja most az agyam
Ne sajnáljam többé magam
Ne búsuljak s vidám legyek
Ezért mindent meg is tegyek

Megérem tán még a holnapot
És ne hívjanak hozzám papot
Álmaim nem lehetnek nagyok
Csonka kézzel is ember vagyok

Tán beérek én egyszer a révbe
Vidámságban a jövőbe nézve
És nem tudom mit hoz a jövő
De hátra van még pár esztendő

 

Márta István

Születésnapodra

Le tudom írni, hogy szeretlek Téged
Bár csak sok virágot, vihetnék néked
Hisz eljött megint a születésed napja
Köszönt Téged a rokonok apraja-nagyja

Ilyenkor érzem, bilincsben a testem
Rád gondolok, reszketni kezd lelkem
Hisz rabul ejtett szép szemed világa
Vagy tán kebled, gyönyörű mozgása

Kérlek, hidd el nekem e vallomást
Soha nem szerettem ennyire mást
Sárga rózsát látok, Te jutsz eszembe
Lám ilyenkor könny fakad szemembe

Köszönöm Isten, hogy utamba ejtett
Édes csókod ízét a számon felejtett
Születésnapodra ezt írtam Neked
Mivel az életben nem lehetek veled

Fogadd, kedves tőlem, ahogyan ezt írtam
Hogy ne köszöntselek fel, azt nem bírtam
Tiéd hát e vers, fogadd most szeretettel
Gondolj közben reám a régi élvezettel

Oldal: Márta István verseiből
Ircsi oldala mindenkinek. - © 2008 - 2024 - ircsi-oldala.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat