Sosem azt mondja, mit hallani szeretnél,
lelkedbe gázol, de igazat beszél.
Kímélet nélkül egy tükröt tart eléd,
magadat látod, itt nincs mellé-beszéd.
De őt bármikor hívhatod bármivel,
nem ad fel, megvéd, ha kell.
Ha mások előtt majd egy életre megtagadsz,
ha már nem én leszek, kiért megszakadsz,
lehajtott fejjel már nem ismersz meg, mellettem
elhaladsz, nekem akkor is a barátom maradsz.
"Vannak dolgok,amelyeket megállítani,és vannak dolgok,melyeket siettetni nem lehet."
Keresd hát
láthatatlan barátok szellőtől kavart nyomát,
fény jelbeszédét, csillanó lidércfutását.
Nincsenek közel. Nincsenek távol. Lelkedet várják.
A gondolatnak nyelve sose keljen
Nálad, se tettre ferde gondolat.
Légy nyájas ámbár, de ne köznapi;
Kémlelve rostáld meg barátidat,
Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal;
De minden első jöttment cimbora
Üdvözletén ne koptasd tenyered.
Kerüld a patvart; de, ha benne vagy,
Végezd, hogy ellened másszor kerüljön.
Füled mindenki bírja, szód kevés;
Itéletet hallj bárkitől, ne mondj.
"Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk."
A szívben lakik a súgód. (...) Hogy valaki jó ember, vagy sem, megmondja. Aztán ezt nem ragozza tovább, hogy mennyire jó, de például, tudod, hogy bajban számíthatsz rá. A másikra nem. Hogy szeret-e valaki, vagy sem, a szíved megmondja. És azt is, ha már nem szeret. Te félreértheted, mert néha félre akarod érteni - de a szíved nem.
"El kell bírjuk terheink, mert elvesznek szép perceink.
És mindig mennünk kell tovább, egy életen és sorson át."
" Hinni a szépet, a lehetetlent,
Hogy egyszer valóra válik.
Hinni a vágyban, akaratunkban,
Ha kell hát bízni,halálig. "
/ Szabó Lőrinc /
" Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni,
ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni. "
/ Wass Albert /
" Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, ameddig élhetem
hiszen csupán egy perc az életem. "
/ Várnai Zseni /
" Fut az őszi szél, nem ismer kegyelmet,
Viszi hírét jövendő hidegnek,
Tépi rázza a bokrokat,
Esőt hoz, vihart, sötét fellegeket,
S didergő napokat./
" Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva, semmit se kérve,
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvénybe szórom...
/ Reményik Sándor /
" Higgy a csodákban, mert teli van velük az élet.
De ami fontos,higgy önmagadban,
mert odabenn a lelkedben rejtőzik
a csoda,a remény, a szeretet
és a holnap álmai."
" A csodák mindig halkan zörgetnek az ajtódon.
Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint,
vagy kavics koccant az üveghez, vagy
Néhány falevél rezzent a földön,
ha ülve maradsz, a csoda kívül reked.
Te nem nyitottál ajtót neki.”
Wass Albert /
" Egy reggel kinyitjuk szemünk,
már őszi napra ébredünk.
Oly bágyatag a napsugár,
és kertünk rozsdabarna már.
A sárga levél hulldogál,
míg rája hideg köd szitál.
Gondolkodik fent kicsit
de végül lassan leesik."
" Néha csend tölti be a szívet és a lelket,
ha a zajos világ meghátrál
és megengedi, hogy ráleljünk a békére.
Olyan rövid ez a pihenő !
Becsüld meg a pillanatot.! "
/ Pam Brown /
" Eljött már a november didergő hónapja,
Hideg szele a fákat megcsapja.
Meghalva elhullanak a sárga levelek,
Játszadoznak véle a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hidege zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza."
/ Csokonai Vitéz Mihály /
" A léleknek is, akárcsak a
pataknak és a növényeknek
esőre van szükségük,noha másfélére:
reményre, hitre,
az élet értelmére."
/ Paulo Coelho /
" Deres ágak között metsző szél tekergőz,
elsárgult levelek könnyezik az őszt.
Bús reggelek jeges ölelése vár,
megfagyott rügyekbe némult el a nyár.
Kopár faágon elárvult zöld levél,
közeleg már a tél, ő mégis remél.
Talán a nyárról álmodozik még kicsit,
de jön egy szellő, s elfújja álmait. "
Az élet attól
szép,hogy
bármi
megtörténhet,
és attól
nehéz,hogy
meg is
történik."
Ha azt akarod, hogy szeressenek, te is szeress.
A szerelem csak fokozódik a visszautasító
fájdalom miatt.
Nem az számít, hogy mennyi könyved van,
hanem az, hogy hány jó könyved van.
A barátság tökéletesen szabad attól, amitől a ragaszkodás nem: az igénytől, hogy szükség legyen rá. Szinte sajnáljuk, hogy sor került arra a kölcsönre, ajándékra vagy gyerekvigyázásra - úgyhogy, az Isten szerelmére, felejtsük el végre, és térjünk vissza mindahhoz, ami igazán fontos köztünk! Még a hála sem erősíti a barátságot. A közhelyszerű "nem tesz semmit" itt valódi érzéseinket fejezi ki. Nem az a tökéletes barát, aki végszükség esetén segít (hiszen ez természetes), hanem az, aki a segítségnyújtás után a megszokott kerékvágásba tér vissza.
A barátság olyan, mint az igazgyöngy;
kezdetben még egészen parányi és
roppant sebezhető.
Ám az idő előrehaladtával gyönyörű,
felbecsülhetetlen értékű ékszerré csiszolódik,
melyet mindenki irigykedve néz, melyet
mindenki magának szeretne.
Nem a munka öli meg az embereket, hanem az aggódás. A munka egészséges. Senkire sem rakhatsz nagyobb terhet, mint amit hordani képes. Az aggódás viszont szétrágja a lelket.
Henry Ward Beecher
Boldog vagyok, hogy naiv vagyok. Hogy hiszek a révbe érésemben. Hiszek abban, hogy minden okkal történik. Hiszek a karmában, hogy ha jól cselekszem, visszakapom. Hiszek az önzetlen szeretetben. Hiszem, hogy egyszer majd fordul életem kockája, s blogomból nem csurognak alá a könnyek. Hogy nem csak keserű bejegyzések néznek majd vissza rám. Hiszek abban, méltó vagyok a boldogságra.
Boldog vagyok, hogy eddig, lelkem, elmém megelégedett a piciny menekülésekkel. Hogy még mindig játékban tudom tartani magam.
Boldog vagyok, hogy ennyi mindent túléltem.
Boldog leszek. Akarok az lenni. Az Élet pedig.... élvezkedjen piciny kudarcaimon, mert a végén az én nevetésem tölti ki a világmindenséget.
A LÉTEZÉSRŐL...…most, hogy minden, amit az életről hittem, úgy oszlott semmivé, |
Hit
Várj, amíg várnod kell ....bocsáss, amíg vétkez és te majd idővel megérted.
Ha bánt szóval és tettel, fordulj felé szeretettel, és ha úgy érzed életed lerombolta, szívedet kifacsarta, nincs szó, nincs várakozás, kihűlt remény vár, de a hit, a hited, hogy hittél benne ez rányomja pecsétjét az egész Életedre.
Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel.
A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!
Mert a jó, a rossz csak szó, olyan ami sokszor változó,
de egy ismerős hang, az megmarad, máris érzed,
hogy védve vagy,a dal egy biztos hely!
Pogány Géza
Akinek látni szeretnélek...
Azt hittem változhatsz még amint öregszünk,
amint szép házra, békés családra törekszünk.
De rá kellett jönnöm soha nem leszel olyan,
akinek látni szeretnélek, semmit nem veszel komolyan.
Mintha neked a világ csak azért létezne,
ízlésed kiszolgálja, mintha nem is érezne,
csak létezne körötted minden érzéketlen,
a csöppnyi jóságot benned csak én értékeltem.
Jó annak akit szeretnek, aki hiányzik valakinek.
Akit gyakran hívnak, akit sokszor keresnek.
Aki még félig másban él, akiben nem céltalan a remény.
Aki tudja, várják valahol, akit valaki szelíden átkarol.
Aki élhet egy másik emberért,
Akinek nem kell sírnia egy másik emberért.
Akinek nem kell sírnia egy apró kis támaszért,
Akiben nem kételkednek soha,
Aki megnyugodhat, ha távol is otthona.
Aki igazat mond és van aki elhiszi,
Aki megóvja, s kiben újra megtanulhat élni!!
Van, aki könnyen kapja meg azt akit szeret, van aki sír és szenved. Van aki könnyek nélkül tud feledni, s van aki meghal mert igazán tud szeretni !
Senki nem tudhatja, milyen erősen hisz valamiben, amíg annak nincs igazi tétje. Könnyen rábólint az ember, hogy hogyne, ez a kötél biztosan megtartaná, míg a kötelet csupán csomagoláshoz használja. Tegyük fel azonban, hogy ennél a kötélnél fogva kellene egy szakadék felett lógnia: vajon nem lepleződne le azonnal, hogy valójában mennyire bízik a kötél erejében? Ugyanígy állunk felebarátainkkal is. (...) Kizárólag egy valós veszély érzete képes próbára tenni a hit szilárdságát.